A mosógép feltalálása sokak számára valódi felszabadulást jelentett. A „gépek korszaka” előtt a mosás rendkívül fárasztó tevékenységnek számított, mivel a ruhák nehezek voltak, és kézzel kellett őket súrolni.
Az asszonyok gyakran kövekhez dörzsölték a ruhákat, vagy a folyó gyors sodrására bízták a tisztítást. Ha otthon akartak mosni, a vezetékes víz hiánya miatt a vizet szivattyúkból, folyókból vagy kutakból kellett a házba hordani, tűzön melegíteni, majd egy kádba önteni.
A tengeren pedig a ruhákat erős szövetzsákba tették, amit a hajó hosszú órákon át vontatott maga után. Szakértők bizonyítékot találtak arra, hogy az ókori Rómában az áldozati állatok zsírjából készült hamut szappanként használták – olvasható az Inventions-handbook.com oldalon.
A történelem során számos kezdetleges mosógépről készült rajz. A 15. században Ottavio Strada papírra vetett egy ötletet, ami egy korai mosógép-koncepciónak tekinthető. Később, az 1670-es években John Hoskins egy olyan szerkezettel kísérletezett, amely egy kerék és henger segítségével préselte össze a vastag, szennyes ruhákkal teli zsákot. 1691-ben pedig egy angol férfi szabadalmaztatott egy többfunkciós készüléket, amely többek között mosásra is alkalmas volt.
Az ipari forradalom hozta el a valódi innovációs hullámot a mosógépek terén: a legelső mosógépek kézi működtetésűek voltak, de még így is jelentősen megkönnyítették a mosás fáradságos munkáját, ami korábban általában egy egész napot igénybe vett.
Londonban 1752-ben már széles körben árultak olyan mosókádakat, amelyekbe keverőszerkezetet építettek. Ehhez hasonló találmányokat széles körben használtak a 18. században. A németek sem maradtak le a mosás „gépesítése” terén. 1767-ben Jacob Christian Schäffer német evangélikus lelkész is közzétette egy kezdetleges mosógép tervét.
1787-ben az angliai Edward Beetham, aki akkoriban kiadványokkal foglalkozott, elkezdte hirdetni egy Thomas Todd nevű feltaláló mosógépét, bár sokan úgy vélték, hogy a gépek károsítják a textíliákat.
Néhány évvel később Beetham megvásárolta James Wood szabadalmának jogait egy hordozható, forgatható karral ellátott mosómalomra. Sőt, a haditengerészet számára is készült egy változat, amit a hajók fedélzetén használtak.
Beetham gépe 1791-ben érkezett az Egyesült Államokba, ahol azonban 1797. március 28-án nem ő, hanem egy Nathaniel Briggs nevű férfi szabadalmaztatta az első mosógép tervét.
Briggsről keveset tudunk, mert egy 1836. decemberi tűzvész során számos irat megsemmisült a Szabadalmi Hivatalban.
Azonban találmánya egyszerűsítette az életét, és hasznot is hozott számára. Később egy New Brunswickből érkező férfi továbbfejlesztette a gépet, és az 1900-as évek elején jelentek meg az első szabadalmak az elektromos mosó- és szárítógépekre.
1797. március 28-án az Egyesült Államokban bejegyezték az első szabadalmat a „ruhamosás” terén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
